My Prince
14.rész ~ Kihasznált

Az ereimben az összes vér megállt és kezdtem úgy érezni, hogy nemsokára össze esek. Gondolkozni sem tudtam. Nem tudtam mitévő legyek, hisz miatta jöttem ide, de mégis erre a partira Nate hívott és Benett legénybúcsújáról van szó. Feleségül veszi a barátnőjét… a szemem lecsukódott, majd elkapott a sírhatnék. - Ki kell bírnom - suttogta az agyam a szívemnek.

Vártam a fiú reakcióját. – Üdvözöllek! Benett vagyok. – nyújtotta felém  a kezét. - Olivia vagyok. Sok boldogságot szeretnék kívánni. – rögtönöztem ahogy csak tudtam, de alig vártam, hogy elmenekülhessek innen. Nem értettem miért mutatkozott be, hiszen mi már ismerjük egymást.

Jött még pár srác a társaságunkba. Mindegyiknek bemutatott Nate. Nem bírtam tovább. – Megbocsájtanátok?! – szakítottam félbe az egyre kínosabbá váló perceket. Azzal a lendülettel a kijárat felé vettem az irányt. Próbáltam úgy tenni, mintha misem történt volna, de nem tudtam.

Kint elkezdtem szaladni ahogy csak tudtam a magassarkúba. A legközelebbi padhoz érve leültem és összekuporodva sírtam. - Mér nem mondta, hogy megházasodik?! Mire volt jó, hogy velem töltötte a múltkori estét?! - kérdeztem magamtól a megválaszolatlan kérdéseket. Próbáltam kifogásokat keresni, hogy mégis miért.. de felgoghatatlan számomra.

Sokáig ültem a padon már kezdtem fázni, de nem éreztem az idegtől. Halk lépteket hallottam felém közeledni. Felnéztem, de a könnyeim beárnyékolták az alakot. Egyre jobban közeledett. – Leülhetek? – kérdezte egy ismerős hang. Jobban felemeltem a fejem, majd meglepetésemre Benett állt előttem. Nem válaszoltam neki.

Fogta magát és helyet foglalt. Jó ideig néma csendben üldögéltünk. – Vissza kéne menned. – suttogtam két szipogás között. - Megengeded, hogy elmagyarázzam?! – kérdezte felém nézve, majd a kezével végig simította az arcom. Csak még jobban fájt az érintéstől, hogy nem én vagyok az övé és csak kihasznált az esküvője előtt. – Nem úgy van ahogy te hiszed.. – nézett le a földre.

- Mér mégis, hogy van?! Kihasználtál.. – kezdtem felemelni a hangom, de próbáltam vissza fogni magam. – A szüleink már kiskorunk óta eltervezték ezt az egészet, amolyan családi hagyomány nálunk. – közbe végig a szemembe nézett. Már nem tudtam, hogy higgyem el a szavait vagy sem. – És akkor én mire kellettem?! – kérdeztem halkan. Őszinte választ akartam.

- Mikor megláttalak tudtam, hogy kellesz nekem és boldog voltam veled azokban az órákban, amiket veled töltöttem. – a válasza nem győzött meg és még mindig nem tudtam, miért jött ide beszélni velem, ha úgyis nemsokára esküvő lesz. – Vissza megyünk?! – kérdezte felém fordulva. Bólintottam. Mégis csak a legénybúcsúja, nem fogom elrontani. De nem értem akkor miért nem tesz ellene.. Ha velem boldog volt és boldog miért nem velem van?!

Felálltunk, majd Benett közelebb lépett. Éreztem a kezét ahogy a derekamra helyezi. Melegség öntötte el a testem. Lehunytam a szemem. Mindig is akartam újra érezni az érintését, de nem így. Közelebb hajolt és éreztem az ajkait az enyémen.  Tudtam, hogy ez így nem helyes. Nem akartam, hogy ezek után is ki használjon.

Próbáltam ellökni, de magához húzott. – Ne kérlek. – próbáltam még jobban eltolni magamtól, de nem engedte. Sehogy se tudtam kiszabadulni a karjai közül. – Ti mit csináltok?! – kérdezte egy ismerős hang, mire Benett is felfigyelt. Végre, már, azt hittem soha nem enged el. Még jobban össze tört, csak még jobban sírtam. Próbáltam biztos helyet keresni magamnak ahol biztonságban érezhetem magam. Számomra jelen pillanatban Nate jelentette azt. – Mit csinálsz?! Nem látod, hogy nem akarja? – kérdezte a férfi akit alig ismerek, de megvédett.  Benett egy szót sem szólt.

  - Gyere elmegyünk. – Nézett rám, majd átkarolta a vállam és otthagytuk azt az embert aki miatt idáig eljöttem, akibe beleestem, akit félre ismertem.  Egy szó sem jött ki a számon, pedig hálás voltam neki, hogy közbe lépett.