My Prince
10.rész ~ London

Egyszerűen nem tudtam hova tegyem ezt az sms-t és felfogni se tudtam egyben. Vegyes érzéseket váltott ki. Nem értettem miért írta ezt, miért lépett le szó nélkül… Egy valami amiben biztos voltam, hogy nagyon hiányzik.

Egésznap csak töprengtem, már teljesen megemésztett a gondolat, hogy soha nem fogom viszont látni. – Vajon hívjam fel ezt a számot amiről írt?! – nem tehetem, nagy bajba kerülök ha vissza hívom és a kis szőke libával van közbe. Valahogy ki kell derítenem.

Határozott léptekkel indultam el Lewis háza felé, aki pár utcával odébb lakott. Ő az egyetlen ember aki tudhat valamit Benettről. Jóban vagyunk, tehát van egy kis remény, hogy elárulja mégis hol lehet. Emlékszem, hogy  a bárba is mindig Benettel lógott.

A csengőt teljes erőből nyomtam, annyira türelmetlen voltam már. Lewis egy-két szóból kinyitotta az ajtót, talán kissé meg is lepődött. – Szia Liv. Hát te?! – biztos kíváncsi volt, hogy miért is kerestem fel.  – Beszélhetnénk? – próbáltam rávenni, hogy talán ezt nem kint az utcán kéne megbeszélni. Beinvitált a házba majd helyet foglaltunk a nappaliba.

Lewisnek látszott a szemén, hogy majd megöli a kíváncsiság. Nem húztam az időt. – Tudod van Benett… és hát azt hallottam végleg elment.. – ő csak értelmetlenül nézett rám. Sejtettem, hogy ez lesz, mivel ő nem tud semmiről, egyedül csak Bonnie az akinek elmondtam az egészet.

Nagy sóhajt vettem majd elmeséltem neki mi történt köztünk. Meglepetten nézett rám. Már kiskorunk óta ismerjük egymást megbízok benne, de más megbeszélni ezeket a dolgokat vele és nem a legjobb barátnőmmel, de úgy éreztem most Bonnie nem segíthet rajtam.

Egy kis időbe eltel mire elmeséltem neki és mire ő azt feldolgozta, hogy az egyik legjobb haverja akinek barátnője van a régi barátjával kavart. – Most már értek mindent. – bólogatott helyesen, de látszott az arcán a szomorúság. – Szóval tudnál segíteni, hogy hova ment esetleg? – kérdeztem őt még egyszer.

- Tőlem is csak telefonon búcsúzott el, de nem tudom.. vagyis ha jól emlékszem Londont mondott. – kis mosolyra görbült a szám, mivel már tudtam merre van. Messze tőlem. – Nagyon szépen köszönöm. – hálálkodtam neki. Kikísért az ajtóba és még annyit mondott, hogy jobb lett volna ha ezt nem tudom meg.

Sejtelmem sem volt, miért rossz az ha én tudom, hol van.  Haza siettem és összedobtam minden holmimat amire szükségem lehet ugyanis Londonba fogok utazni, hogy láthassam és beszéljek vele. Közben áthívtam Bonnie-t, hogy értesítsem elutazok.

- Remélem nem történik semmi rossz. Kérlek vigyázz magadra Liv!- ölelgetett Bonnie. – Biztos jó ez így? – kérdeztem még több félelemmel a szívembe. – Ha tényleg szereted, akkor ne hagyd, hogy így elmenjen, de amint oda érsz hívj fel. – örültem barátnőm bíztató szavainak. Hálás voltam neki, hogy támogat. Búcsúzásunkat a taxi dudája szakította félbe. Még egy utolsó ölelés és szaladtam ki a bőröndjeimmel.