My Prince
8.rész ~ Hova ment?!

Elég későre járt már az idő, ezért Benett felajánlotta, hogy haza kísér. Nem tudtam nemet mondani és amúgy se tartottam volna jó ötletnek a sötétbe hazasétálást.

Elérünk az ajtóig, majd Benett újra megcsókolt. Nem bírtam ellenállni. Hagytam magam. Pár percig még néztük egymást az ajtóba, majd ismét egy csókot lehelt az arcomra. Nem bírtam már magam kontrolálni se. Kinyitottam az ajtót és beljebb húztam.

A nappaliba érve ugyan úgy egymás nyakába lógtunk és közeledtünk a hálószoba felé. Boldog voltam és semmi másra nem tudtam gondolni csak kettőnkre. Útközben már néhány ruha darabunkat is elhagytuk.

Minden gyönyör megtörténte után az ágyamon néztük egymást. Mosolyogva bámultam a szemébe és nem akartam, hogy ez a pillanat megszűnjön. Addig néztük egymást míg el nem aludtunk.

Reggel a nap melegére ébredtem. Magam mellé néztem de Benett már nem volt az ágyamban. Vissza próbáltam emlékezni, mintha a telefonja csipogott volna kora reggel, de nem vagyok benne biztos lehet csak álmodtam. Talán az egész estét álmodtam?!

Vettem egy habfürdőt és a reggeli kávémat is elkortyolgattam. – Bárcsak megtudtam volna állítani az időt. – Emlékeztem vissza az estére.

Kicsit furcsálltam, hogy nem hagyott üzenetet és ilyen korán lelépett. Felöltöztem és a hajam is kicsit rendbe tettem. Úgy döntöttem ma elmegyek a kávézóba és remélem, hogy ott lesz, hogy tudjunk beszélni. Én nem akarom, hogy ez az egész csak egyéjszakás kaland legyen számunkra.

Gyors léptekkel mentem a kávézó fele, de mikor megpillantottam egy idegen férfit aki a pult mögött volt, kisét meghátráltam. Talán szabad napos lenne?!

Bátorságot vettem és bementem. – Jó reggelt! – köszöntem oda a pultosnak, aki udvariasan vissza köszönt és megkérdezte, hogy kérek- e valamit. – Nem köszönöm. Érdeklődnék, hogy Benett mikor dolgozik? – kíváncsiskodtam, hátha tudja. – Ja, ő már nem dolgozik itt. – válaszolta az eladó. Elállt a lélegzetem egy pillantásra. – Micsoda?! Mióta nem dolgozik itt? – érdeklődtem tovább. – Amióta elment a városból. – 

Elsőnek nem tudtam felfogni, majd néhány perc kellett hozzá, hogy felfogjam mit is mondott. Hirtelen könny szökött a szemembe. Megpróbáltam elfordulni, ne lássa senki. Miért? Miért ment el? Hova mehetett?! Tettem fel magamnak a kérdéseket, de egyre jobban a sírás határán voltam.