My Prince
7.rész ~ Hiányzik

Már több mint 1 hét eltelt, amióta Benettel találkoztam és beszélgettem. Hosszú időnek tűnik. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Egyre jobban érzem, hogy hiányzik a társasága. Órák hosszat ültem a kanapén, mire észbe kaptam, hogy mi lenne, ha ma beugranék a kávézóba.

Leültem gyors a laptopom elé és hagytam egy üzenetet Bonnie-nak, hogy ma még se jöjjön át, mert leugrok a kávézóba.

Kibontottam a hajam és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Hátul egy hullámcsattal biztosítottam a rakoncátlan tincseimet, majd egy csinos ruhát felhúztam.

Ahogy kinéztem az ajtón láttam, hogy fúj a szél és esik az eső. Még egyszer végig néztem magamon, hogy ne fázzak ameddig odasétálok a kávézóhoz.

Kiléptem az ajtón és egyből kinyitottam az esernyőmet, hogy ne göndörödjön be ennél jobban a hajam. Sietősre vettem a tempót, nem akartam bőrig ázni a szoknyámban.

A kávézóhoz értem és láttam kintről, ahogy Benett a pult mögött szorgoskodik. Apró mosolyt csalt az arcomra és hevesen dobogó szívvel léptem be.

- Szia! – Köszöntem oda kissé bizonytalanul. Benett egyből felkapta a fejét és rám mosolygott. – Szia Liv, de rég láttalak. Hogy vagy? – minden munkáját otthagyta és rám szegült a figyelme. – Köszönöm jól, gondoltam elnézek erre, unatkoztam otthon és az idő is pocsék.-  Próbáltam kifogásokat keresni, hogy miért is jöttem el.

- Kérsz egy teát? – még meg se várta a válaszomat de készítette is a forró teámat. – Köszönöm azt elfogadom. – válaszoltam, majd helyet foglaltam az egyik asztalnál. 

Elég későre járt már. Benett gyors bezárta az üzletet és csatlakozott hozzám. – Egyébként nem zavarlak? Nem jöttem későn? – tettem fel neki a kérdéseket, majd mikor azt válaszolta, hogy dehogy zavarom megpróbáltam belekortyolni a teámba.

Már biztos voltam benne, hogy 1órát átbeszéltünk, és nagyon jól érzem magam a társaságába. Sokat nevettünk és beszéltünk, majd Benett felajánlotta, hogy átülhetnénk a kanapéra is ott sokkal kényelmesebb.

Helyet foglaltam a kanapén és ő velem szembe leült a kis asztalra. A lámpákat lekapcsolta, csak kisebb világításokat hagyott égve és a függönyöket is behúzta. Ugyanis már bezárt és nem szerette volna, hogy bárki tudomást szerezzen arról, hogy mi itt vagyunk.

Nem sok idő telt el de Benett átült mellém. Minél közelebb tartózkodott hozzám annál hevesebben vert a szívem.  Egyik karjával átkarolt majd a másik kezét óvatosan a combomra helyezte. Ahogy a lábamhoz ért a hideg is kirázott, majd melegség töltött el.

Mire észbe kaptam már nagyon közel volt hozzám. – És a barátnőd? – szakítottam meg és húztam kissé arrébb az arcom. – Ne törődj vele, majd egyszer elmesélem. – próbált megnyugtatni és elgondolkoztam azon is, hogy mivan ha szét mentek, de ez a válasz nem volt túl konkrét.

Benett mélyen a szemembe nézett, majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához és óvatosan megcsókolt. Nem akartam, hogy ez a pillanat megszűnjön, még a gondolatot is kivertem a fejemből, hogy mi van köztük csak rá tudtam koncentrálni és boldog voltam.