Feltápászkodtam, majd a tükörhöz sétáltam, hogy vessek egy pillantást magamra. Egy levél fogadott. "Jóreggelt! Remélem minden rendben van. Ha kellenék hívj. Benett". Nagyokat pislogtam, mikor elolvastam. Benett írt nekem egy üzenetet. Már teljesen nem értettem semmit. Össze visszaság volt a fejemben. Elég másnaposnak tűntem. Felhívtam Benettet. Sajnos a hangpóstája kapcsolt, így hagytam neki egy üzenetet, hogy ha ezt meghallgatta siessen át. Remélem a barátnője nem fogja meghallgatni előtte.

 

Felhúztam egy kényelmes itthoni ruhát, majd a hajam felkötöttem. A sminkemet lemostam és kiigazítottam. Bármelyik pillanatban megjöhet Benett, de az is

lehet, hogy else jön.

 

Nem a kedvenc színem a rózsaszín, de imádom ezt a pullóvert. Kimentem a konyhába, majd nagyon néztem, mikor ekkora rumli volt mindenhol. Bevettem egy  fejfájás csillapítót és próbáltam fefogni, hogy így hagytunk mindent.

 

Elkezdtem főzni egy kávét közbe pedig elő pakoltam a takarításhoz az eszközöket. Próbáltam kitakarítani, mivan ha mindjárt megérkezik. Az asztalon

lévő üres és félig teli, bűzölgő üvegeket kidobáltam, majd próbáltam felsikálni a nyomot hagyó italok foltjait. Kisebb-nagyobb sikerekkel. Szerencsémre meghallottam a csengőm irritáló hangját.

 

Az ajtóhoz siettem. Tudtam, hogy Benett az. - Szia, bocsi a rendetlenségért, foglalj helyet.- üdvözöltem zavaromban, ugyanis még mindig volt néhány

takarítani való. - Jóreggelt. Reméltem, hogy hívni fogsz. - válaszolta, majd gyors helyet foglalt az asztalnál. 

 

Elkészítettem a kettőjünk kávéját majd én is követtem és le ülltem vele szembe. Soha nem hittem volna, hogy egyszer itt fog ülni reggel a konyhámban és együtt fogunk kávézni. 

 

Alig bírtam arra figyelni, hogy mit mond. Mindig elveszek a kék szemeibe. Próbáltam kivenni miket mond. - Semmire nem emlékszel?! - kérdezte mosolyogva. Ez annyira vicces lehetett?! Valóban nem kellett volna annyit innom. - Nem sok mindenre. Elmentünk a bárba, majd ittunk és táncoltunk és te is mefjelentél. - próbáltam vissza emlékezni az estére. 

 

- Többet ittál a kelleténél.Táncoltunk mi is és jól éreztük magunkat.- mosolygott tovább. Most, hogy belegondolok tényleg táncoltunk. Elkezdtek előjőnni az emlékek. 

 

Beugrott hirtelen egy kép, mikor a billiárd asztalon táncolok, de több nem. Úristen, hogy mutatkozhattam így Benett előtt?! Tettem fel magamnak a kérdéseket. - Igen.. most már kezdek emlékezni, még a billiárd asztalos incidensre is. - próbáltam nem ki mutattni, e nagyon szégyelltem magam. - Na az tényleg vicces volt, de legalább jól érezted magad. - ahogy mondta, közbe nevetett, akkor most tényleg nagyon beéghettem. - Hogy kerültem haza?! kérdeztem kíváncsian. 

 

Láttam, hogy sietősre vette a dolgot közbe. Felállt, majd az ajtóhoz ment és megvárta, hogy beérjem. - Bonnie is sokat ivott őt haza kísérte a haverotok. Én pedig téged kísértelek haza. - húzta mosolyra a száját. - És.... -  nem bírtam kifejezni amit kartam kérdezni annyira zavarba voltam. - Nyugi magadtól öltöztél át, én pedig nem néztem oda. - kicsit megkönnyebbültem, de sajnos nem emlékszem rá. - És ha azt akarod tudni, akkor nem történt köztünk semmi. Nem tennék veled semmi olyat, mikor nem vagy józan. - jól hangzott, hogy nem használt ki, pedig megtehette volna. Óvatosan a fülem mögé tűrte a kiálló hajtincsemet, majd a kezért a vállamtól agészen a kezemig simította, majd megfogta a kezem. - Jó takarítást Liv, ha kellek hívj, de sietnem kell. -  búcsúzott el tőlem. Teljesen legyökerezett a lábam és zakatolt a szívem, mikor hozzám ért. Meg se bírtam szólalni. Mikor kilépett az ajtón csak egy aprót intettem neki.

 

Pár perc kellett, hogy feleszméljek. Gyors a nappali kanapéjára lefeküdtem és nagyon boldog voltam. Bár így utólag belegondolva megkérdezhettem volna, hogy mivan a barátnőjével, de lehet túl rámenős lettem volna. Csak szépekre tudtam gondolni, de egy bizonyos szinten röstelltem magam, hogy alig emlékszek valamire.