My Prince
4.Rész ~ Nem kellett volna..
Másnap Bonnie átsietett, hogy átbeszéljük a tegnapi napot és gratuláljon a vizsgám miatt. Mindent elmeséltem neki. -Szerintem ma is menj ela kávézóba, hátha ott lesz ismét.- folyamatosan Bonnie szavai jártak a fejembe és kételkedtem, hogy menjek e el ismét.
-Szerintem pont így kéne ott lenned, ahogy most vagy.- kuncogott a barátnőm.
Bementünk a szobámba, mert azt mondta, hogy segít elkészülődni. Egyből hanyatt dobta magát az ágyon én pedig ráfeküdtem a hintaágyamra, amit a lábammal lökdöstem. Csak ábrándoztunk mi lenne ha elmennék.
Bonnie már nem bírt magával. -Keresünk neked egy ruhát, rendbe tesszük a hajad és már mehetsz is.- Nem bírtam neki ellenálni, hagytam, hogy
kibontakozzon.
A végeredményen én is meglepődtem. -Egyszerűen csodálatos.- hálálkodtam folyamatosan. Magamra se ismerek. Rám öltött egy virádos ruhát, ami
egyébként nem az én stílusom és egy kardigánnal dobta fel. Kényelmesen és elegánsan éreztem magam.
Az arcom kisminkelte, miden szépséghibámat eltüntette, egyszerűen még mindig nem tudom neki, hogy megköszönni.
Úgy lökdösött ki az ajtón, hogy menjek már. Sarkon fordultam és már mentem is, bár egyre közelebb értem a kávézóhoz annál hevesebben dobogott
a szívem.
Beléptem az ajtón és a pult mögött Benett nyújtózkodott. Nem hittem volna, hogy újra bent lesz. Amikor meglátott huncut mosolyra húzta a száját
és a sármos tekintetével teljesen megbabonázott. - Szia Liv, mit adhatok?- A szavam is elakadt. Pár perc néma csend után sikerült választanom
egy cappuchinot. Elkészítette én közbe pedig csak figyeltem.
Oda tette a pulthoz és elkezdte adni a számlát, mikor betoppant az a lány aki miatt nincs önbizalmam és aki az én hercegem karjai közt van.
Amilyen gyorsan csak tudott bement a pult mögé és már Benetten lógott, mint a bárba. Nem bírtam tovább nézni.
Éreztem, hogy a szemembe könyek kezdenek el szökni és a szám se úgy áll ahogy ez előtt. Letettem az italom árát a pultra és elmentem, hallotam
amikor kiordított a kávézóbol, hogy otthagytam az italom. Hátra nézni se bírtam.
Amint hazaértem, biztonsábga éreztem magam, tudom, hogy itt nem érhetnek csalódások. Levágtam magam az ágyra és csak sírtam megállás nélkül.
Tudtam, hogy nem kelett volna elmennem, éreztem, hogy ebből nem lesz semmi..
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
